15 éves koromban kezdtem Magyarországon a középiskolát, egészen pontosan Szegeden. Idestova 9 éve már ennek… 🙂 Mindaddig a vajdasági Adán jártam általános iskolába, egy álmos kisvárosban, ahol nem igazán történik semmi izgalmas – de persze megvan a maga rapszodikus hangulata, amiért a mai napig szeretek hazajárni.
Vajdaság cseppet sem részletes térképe
“Kalandozásim” során részem volt mindenféle utazási bonyodalomban, határon várakozásban, megismertem kedves és idióta utastársakat, udvarias és kíváncsi néniket, folyton társalogni kívánó bácsikat… András bácsi a mai napig kísért emlékeimben. Azoknak, akik valaha utaztak a napjában egyetlen egyszer induló Szeged-Újvidék járaton, talán nekik derenghet a neve. 😀
Mielőtt még nagyon belemerülnék a témázgatásba, lássuk azt a 8 mondatot, amit minden vajdasági magyar ismer, aki Magyarországra költözött ilyen-olyan okokból. 🙂
1. A leggyakoribb. “Te most akkor szerb vagy?”
Jogos a kérdés a lakhelyemet illetően. Viszont magyar a kereszt- és vezetéknevem, illetve anyanyelvi szinten beszélem a magyart – lévén, hogy valóban ez az anyanyelvem. Talán gondoljuk végig ezeket a tényeket.
2. A földrajzilag tájékozatlan. “Úúú, Vajdaság az melyik országban is van?”
Az előző kérdés felett még csak-csak el lehet siklani, de ez viszont már történelmi műveltségi szinteket bolygat. Vajdaság természetesen Észak-Afrika délkeleti részén terül el, Etiópia és Eritrea határmezsgyéjén. Egy kietlen bányavidék, alig laknak ott. Viszont sok a kecske.
3. Az úgy egyáltalán tájékozatlan. “Nálatok mivel közlekednek?”
Nem vicc, ezt egyszer tényleg megkérdezték tőlem. A kérdező javára szóljon, hogy azért legalább be tudta tájolni földrajzilag a dolgot. Elmeséltem neki, hogy településen belül lovaskocsikkal, viszont a nagyobb távokat postakocsival tesszük meg.
4. A nyelvész. “Mondj valamit szerbül!”
Ilyenkor leggyakrabban szegény szerencsétlen – szégyenszemre – szerbül nem tudó vajdasági magyarnak leginkább káromkodások jutnak eszébe, de nem baj, mert ez annyira szórakoztatja az érdeklődő felet, hogy tovább nem feszegeti a témát. 1 pont ide.
5. A szellemi gasztrokalandor. “…úristen, nálatok tényleg nincsen Túrórudi?”
Nincs. Ezért zarándokoltunk Magyarországra dolgozni és tanulni, hogy a kultuszt továbbvihessünk örököseink jövendő kultúrájába.
6. Az élvhajhász. “Mennyivel olcsóbb a cigi kint?”
Sokkal.
7. A shoppingoló. “…a szabadkai piac, mi? :)”
Valamiért mindenki, aki megtudja, hogy vajdasági vagyok, és ismeri a szabadkai piac fogalmát valahonnan, egyből párhuzamot von a kettő között. Pedig Vajdaság elég nagy terület, szóval nem minden van a szomszédban. Ez igazából kedves dolog, hogy meglévő ismereteket társítanak, de az említett piac röpke 70 kilométerre van Adától. Szóval nem ott veszek répát meg krumplit.
8. A kultúrember. “Mikben különbözik a két ország egymástól?”
Ez a kedvencem. Itt valódi érdeklődést vélek felfedezni, és szívesen mesélek bármiről ezzel kapcsolatban, ami érdekli a másikat. Ilyenkor újra felfedezem, hogy a vajdasági magyarok – bár kevesen vannak – színesítik Magyarország és Szerbia kultúráját is. 🙂
A fent leírtakkal nem áll szándékomban általánosítani, és főleg nem megsérteni bárkit is. Csupán pár kiragadott gyakori mondatot sorolok fel az érdekesség , na meg a vicc kedvéért, ne vegye senki magára! 🙂 Attól szép a világ, hogy különbözünk. 🙂
Legyen termékeny napotok, aki pedig pihen, annak jó kikapcsolódást! 🙂
Ági
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: