15 éves koromban kezdtem Magyarországon a középiskolát, egészen pontosan Szegeden. Idestova 9 éve már ennek… 🙂 Mindaddig a vajdasági Adán jártam általános iskolába, egy álmos kisvárosban, ahol nem igazán történik semmi izgalmas – de persze megvan a maga rapszodikus hangulata, amiért a mai napig szeretek hazajárni.
“Kalandozásim” során részem volt mindenféle utazási bonyodalomban, határon várakozásban, megismertem kedves és idióta utastársakat, udvarias és kíváncsi néniket, folyton társalogni kívánó bácsikat… András bácsi a mai napig kísért emlékeimben. Azoknak, akik valaha utaztak a napjában egyetlen egyszer induló Szeged-Újvidék járaton, talán nekik derenghet a neve. 😀
Mielőtt még nagyon belemerülnék a témázgatásba, lássuk azt a 8 mondatot, amit minden vajdasági magyar ismer, aki Magyarországra költözött ilyen-olyan okokból. 🙂
Jogos a kérdés a lakhelyemet illetően. Viszont magyar a kereszt- és vezetéknevem, illetve anyanyelvi szinten beszélem a magyart – lévén, hogy valóban ez az anyanyelvem. Talán gondoljuk végig ezeket a tényeket.
Az előző kérdés felett még csak-csak el lehet siklani, de ez viszont már történelmi műveltségi szinteket bolygat. Vajdaság természetesen Észak-Afrika délkeleti részén terül el, Etiópia és Eritrea határmezsgyéjén. Egy kietlen bányavidék, alig laknak ott. Viszont sok a kecske.
Nem vicc, ezt egyszer tényleg megkérdezték tőlem. A kérdező javára szóljon, hogy azért legalább be tudta tájolni földrajzilag a dolgot. Elmeséltem neki, hogy településen belül lovaskocsikkal, viszont a nagyobb távokat postakocsival tesszük meg.
Ilyenkor leggyakrabban szegény szerencsétlen – szégyenszemre – szerbül nem tudó vajdasági magyarnak leginkább káromkodások jutnak eszébe, de nem baj, mert ez annyira szórakoztatja az érdeklődő felet, hogy tovább nem feszegeti a témát. 1 pont ide.
Nincs. Ezért zarándokoltunk Magyarországra dolgozni és tanulni, hogy a kultuszt továbbvihessünk örököseink jövendő kultúrájába.
Sokkal.
Valamiért mindenki, aki megtudja, hogy vajdasági vagyok, és ismeri a szabadkai piac fogalmát valahonnan, egyből párhuzamot von a kettő között. Pedig Vajdaság elég nagy terület, szóval nem minden van a szomszédban. Ez igazából kedves dolog, hogy meglévő ismereteket társítanak, de az említett piac röpke 70 kilométerre van Adától. Szóval nem ott veszek répát meg krumplit.
Ez a kedvencem. Itt valódi érdeklődést vélek felfedezni, és szívesen mesélek bármiről ezzel kapcsolatban, ami érdekli a másikat. Ilyenkor újra felfedezem, hogy a vajdasági magyarok – bár kevesen vannak – színesítik Magyarország és Szerbia kultúráját is. 🙂
A fent leírtakkal nem áll szándékomban általánosítani, és főleg nem megsérteni bárkit is. Csupán pár kiragadott gyakori mondatot sorolok fel az érdekesség , na meg a vicc kedvéért, ne vegye senki magára! 🙂 Attól szép a világ, hogy különbözünk. 🙂
Legyen termékeny napotok, aki pedig pihen, annak jó kikapcsolódást! 🙂
Ági
